A 15 éves Szabó Tamara a velencei Zöldliget Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Baptista Általános Iskolában tanult nyolc esztendeig, aztán a kilencediket már a székesfehérvári Vasvári Pál Gimnáziumban végezte el. A világlátás esélye azonban még Velencéhez, illetve az ottani oktatási intézmény fenntartójához köthető: Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke ugyanis korábban meghirdette, hogy az Egyesült Államokban tanulhat egy tanévet az, akinek sikerül letennie a C típusú középfokú angol nyelvvizsgát. Tamara elsőként vette sikerrel ezt az akadályt az ország negyvennél több baptista fenntartású iskolájának tanulója közül. Nem csak a tehetség és a szorgalom, a tanító munka eredménye is ez.       

– A leghosszabb ideig Tóthné Benkő Mónika foglalkozott velem, ő mindig játékos feladatokkal próbálta „feldobni” az órákat, miközben magyarul szinte nem is szólt hozzánk. Mindig szerettem az angolt, és hogy még jobb legyek, különórákat vettem, de nagyon sokat jelentett nyolcadikban az anyanyelvi tanár, Angela Milne-Kiss segítsége is – mondja Tamara, akivel augusztus 17-én indul a repülőgép a tengeren túlra. A fiatal lány nagyon őszintén elárulja, hogy a gimnáziumban oroszt is tanul, de bár különleges nyelvnek tartja, nem a kedvence, mint ahogyan a magyart leszámítva a többi tantárggyal sincs túlságosan megbékülve. A nyelvek érdeklik igazán.  

Szabó Tamara az édesanyjával él Velencén és igyekszik gyakran találkozni külföldön dolgozó édesapjával. Gyakran jár lovagolni a szomszédos Sukoróra, de nem csak a lovak, a kutyák is nagyon közel állnak a szívéhez. Tudja, számára egy egészen új világ nyílik meg, amelynek ígérete egyelőre több izgalmat, mint örömet jelent számára. Édesanyjával együtt hálás a velencei általános iskolának és a fenntartónak azért, hogy ilyen fiatalon bíztak benne és elősegítették az utazását annak ellenére, hogy nem baptisták, nem tagjai keresztény gyülekezetnek.  

– Az észak-karolinai High Point városának egyik középiskolájában tanulhatok majd, szállásom egy vendéglátó családnál lesz egészen május végéig. Most nagyon izgulok, talán még egy kicsit félek is, vegyesek az érzelmeim. Skypon felvettük már a kapcsolatot a szállást adó házaspárral, akik nagyon kedvesek: ahol tanulok majd, abban a középiskolában dolgoznak pedagógusként. Nekik egy 15 éves lányuk és egy 12 éves fiúk van.

Tamara még nagyon fiatal ahhoz, hogy túlságosan határozott elképzelései legyenek a távoli jövőről, de úgy érzi, kommunikációval, emberekkel, nyelvekkel szeretne foglalkozni felnőtt korában. Egyelőre azonban arra összpontosít, ami Amerikába várja. Új nyelvként spanyolt, aztán angolt, matematikát, amerikai történelmet, fotográfiát, kémiát tanul majd két vallásos, bibliai tárgyú tantárgy mellett. Próbálták ezeket úgy összeválogatni, hogy legyen közöttük olyan, amely itthon is kötelező, és olyan, amely egy kicsit nagyobb szabadságot biztosít neki az Amerikában töltött hónapok során. 

– A barátaim sajnálják, hogy elmegyek, de azzal vigasztalom őket és önmagamat, hogy ma már könnyű tartani egymással a kapcsolatot. Igyekszem felkészülni arra, hogy nem csak sok embert, de egy másik kultúrát megismerek majd, miközben világot látok. És természetesen tovább fejlődik angol nyelvtudásom is.

Egy 15 éves lány számára elkezdődött élete eddigi legnagyobb kalandja: talán úgy is lehet fogalmazni, hatalmas kihívás és lehetőség előtt áll. A karácsony, az első hazautazás időpontja még nagyon távolinak tűnhet számára, azonban egy biztos: minden, ami ezután történik vele, érte lesz.