Mintegy száz érdeklődő foglalt helyet a padsorokban, a legtöbben fővárosi gyülekezetekből, mások Vácról, Szentendréről, Dunaharasztiból érkeztek, de sokan egyszerűen csak zenerajongók voltak. Akadt például olyan is a hallgatóság között, aki zenekritikusként, rádiósként figyelt fel a rendezvényre és különlegesnek találta a két világnap egy esemény keretein belül való megünneplését.  

Mészáros Kornél, a Magyarországi Baptista Egyház főtitkárának személyes hangú köszöntője után a kórus és a kvintett zenei szolgálata következett, amelyet nagy szeretettel és egyre bátorodó, lelkes tapssal fogadott a közönség. A zenei programot követően Tapolyai Emőke kitűnő és elgondolkodtató előadását hallgathatták meg az idős emberek a reményről. (Az előadó Lucadot idézve azt vallja, a remény egy őrületes függőség Istentől.) Nemcsak a meghívott vendégek, de a közreműködők, azaz a kórus és a fúvósötös tagjai is figyelemmel, „nyitott” szívvel követték a pszichológusnő gondolatait. Az előadást követően kérdéseket lehetett feltenni, és többen éltek ezzel a lehetőséggel, illetve megosztották másokkal saját élményeiket, tapasztalataikat.

A rendezvény végén a szervezők mindenkit egy kis csomaggal ajándékoztak meg. Ezek jelentős részét a Baptista Szeretetszolgálat intézményeiben – a debreceni Boldogkertben és a pécsi ÉFESZI-ben – készítették a gondozottak, egyebeket magánadományokból kapott a szervezet.