Bár van ünnepük a szociális munkásoknak, mert 1997-től minden évben egyszer van egy ilyen alkalom, de a szakterületen dolgozók számára – beleértve az ország baptista intézményeit – tavaly az is csak egy ugyanolyan dolgos nap volt, mint a többi. November 12-én, a legutóbbi Szociális Munka Napján senki sem gondolta volna, hogy mi vár ránk, mi vár rájuk. Mert ha addig is minden nap feladatokkal, kihívásokkal, és szeretettel volt teli – hiszen számukra csak ez a hozzáállás az elfogadható ­–, azonban arra, amit az elmúlt napokban végeznek, aligha maradt elég méltató szó az egyébként gyönyörű magyar nyelvben.    

Napi mintegy ezer azoknak a hajléktalan léthelyzetben élő embertársainknak a száma, akikről intézményeinkben gondoskodunk. Ám ez csak egyetlen terület: a Baptista Szeretetszolgálat és társszervezetei, az Országos Szociális Intézményfenntartó Központ, a Baptista Integrációs Központ  Magyarországon mintegy ötven intézmény fenntartójaként garantálja a szociális gondoskodást. Ott van a szociális munka frontján az ugyancsak a baptisták intézményi családjához tartozó Országos Szociális Segítő Központ, a Regionális Szociális Intézményfenntartó Központ, valamint a Tábita Alapszolgáltatási Központ is, és a telephelyek szerte az országban.

A legkülönbözőbb életkorban és léthelyzetben élők várják dolgozóinktól és önkénteseinktől minden nap, hogy teljesítsék küldetésüket, amely ma már nem csak nehéz, de akár veszélyes is lehet.

A negyedszázaddal ezelőtt alapított Baptista Szeretetszolgálat megújult erővel és elhivatottsággal áll készen folytatni azt a munkát, amit a krisztusi szeretetparancs alapján elsősorban hazai szociális intézményeiben végez. Az 1996-ban alapított segélyszervezet elsődleges céljának tekinti a rászoruló szegények, idősek, betegek támogatását, a szociális értelemben való segítségnyújtást. Máig több mint félszáz országban tevékenykedtek baptista segélymunkások és önkéntesek, ám mindez csak a jéghegy csúcsa, hiszen a szervezet által kiépített intézményrendszerben, szociális hálózatban minden nap ellátottak ezrei jelentik az igazi sikert és megelégedettséget.

Szociális területen tevékenykedő szakembereink, munkatársaink, önkénteseink mások érdekében minden nap hasznosítják a szeretet áldását, de további munkára kell, hogy összeszedjék erejüket, hitüket, bátorságukat és kitartásukat. Eddig is nehéz feladatok előtt álltak, de a mai helyzet megköveteli tőlük a további áldozatot. Nincs értelme kertelni.   

Hála és köszönet jár azoknak, akik nem hagyják magukra a legkiszolgáltatottabbakat, az idős embereket, hiszen a segítségnyújtás, a gyógyszerellátást, az étkeztetés, a jó szó nem maradhat el!   Azoknak, akik – miközben saját családjuk ellátásának frontján ugyancsak kitartanak – mennek és segítenek a kockázatok ellenére is, mert a szociális gondoskodás nem szünetelhet. Azt nem lehet karanténba zárni.