„Tízezres, százezres nagyságrendű lehet azoknak – a többségében határon túli magyaroknak – a száma, akik hivatalosan nem a saját nevükön élnek, irataikban nem az a név szerepel, amelyen a családjuk szólítja őket. A mai nappal meghirdetem magánkezdeményezésemet, melynek címe: ÉLJ A SAJÁT NEVEDEN, vagyis azon a néven, ahogy az édesanyád hív. Lehetőségeimhez mérten ennek eléréséhez anyagi támogatást nyújtok, erre a célra létrehozott csapatom pedig szervezeti és jogi hátteret biztosít. 

Reményem, hogy Alzbeta Nagyovából végre Nagy Erzsébet, a Ladislavból László, Stefanból pedig István lesz, amennyiben a név viselője magyar. Az elmúlt napokban sokakkal egyeztettem.

Románia volt miniszterelnök-helyettese, az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor elmondta, hogy Romániában ma már rugalmas a rendszer, figyelemfelhívó akcióm az idősebbekre, olyanokra lehet hatással, akik még nem íratták át neveiket román átiratról magyarra. A lehetőség adott, Kelemen Hunor teljes támogatásáról biztosított.

Ukrajna legnagyobb arányban magyarok lakta városának, Beregszásznak polgármestere, Babják Zoltán rengeteg olyan levelet kap, amelyet nem a nevére címeznek. Ukrajnában lesz a legnehezebb az akció sikeréért megharcolni, de nem reménytelen, s nem szabad feladni, polgármester úr többrétű segítséget ígért.

Szlovákia Európa Parlamenti képviselője, Nagy József maga is érintett, pár évvel ezelőtt lett Jozefből József.  Valószínűleg Szlovákiában érint a legtöbb embert mindaz, amiről most írok. Különösen nagy számban érinti ez a felvidéki magyar lányokat és asszonyokat, a családnevük végén lévő „-ova”, „-eva” jelző miatt. Bár ma már megengedő az ottani rendszer, azt tapasztaltam, hogy sokan nem váltanak, nehogy hátrány érje őket. Nagy József EP-képviselő tájékoztató-kampányt indít Szlovákiában, hogy mindenki tisztában legyen azzal, mit és hogyan kell csinálnia, ha szeretné megkapni (visszakapni) valódi, magyar nevét.

Szerbia parlamentjének tagja, Pásztor Bálint arról számolt be, hogy náluk is figyelemfelhívó értéke lehet a kezdeményezésnek, amely a még Jugoszláviában születettek korosztályát érintheti, ugyanakkor tudok olyan magyarról, aki évek óta küzd a saját magyar nevéért, most még sikertelenül. Remélem, ez most megváltozik. Amúgy a képviselő úr édesapja, Pásztor István, a VMSZ elnöke maga is érintett, neve névmódosítás formájában nyerte el végleges, immár magyar alakját. Mindkét vajdasági politikus a támogatásáról biztosított, amelyet köszönök.      

Szót kell ejtenem a magyarországi nemzetiségi kisebbségekről. Őket, minket, kisebb számban érint a kérdés, ugyanakkor nálunk is él olyan Branko, aki az irataiban Bertalan, s lett a Zoricából Hajnalka, a Zlaticából Aranka. Mára Magyarország rendezte a névhasználati kérdést, a nevek cseréje elvileg ingyenes (kellene, hogy legyen), de komoly értelmezési bizonytalanságok adódnak a jogszabályok alkalmazása közben. Több sorstársam arról számolt be, és a saját tapasztalatom is az, hogy a jogalkalmazók különböző módokon járnak el, lehet olyan eset, amikor kell fizetni az eljárásért, s van, amikor nem.

Semjén Zsolt, nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes arról biztosított, hogy mindent megtesz azért, hogy a hazai nemzetiségek tagjai a lehető legegyszerűbb módon élhessenek névviselési jogaikkal, a nevek átírása pedig teljes mértékben illetékmentes legyen számukra ne csak a jogszabályokban, hanem minden egyes esetben a gyakorlatban is.   

Anyukám 73 éves. Matijának hívják. Egész életében mindig és mindenki így hívta. Anyukája, apukája, férje, mi a gyermekei, tanítványai, barátai, ismerősei. Irataiban Matija mégis Matild. Amely név igazából sosem lett a sajátja.

Száraz Dénes színművész sosem érezte magának a Dioniz nevet, ahogy a sportrendezvényeken szólították. Mindez igaz Gubík Ági színésznőre is, aki megharcolt a magyar nevéért, s lett az aki, a számára idegenül hangzó Agneša Gubikovából.

Mesél majd az ukrajnai Jenő, aki hazájában Jevgenyij. S megszólal Jenő Szlovákiából, aki ottani dokumentumaiban Eugen. Célom és vágyam, hogy mindenki legyen az, aki valójában. Ahogy az édesanyja szólítja az otthonában!

Fontos hangsúlyoznom, akcióm nem irányul senki ellen, sőt. Tisztelem Szlovákiát, Szerbiát, Ukrajnát, és az összes környező országot, népeket, kultúrákat. Ez a tisztelet megillet mindenkit, így a magyarokat is. Ha külhoni magyarként valakihez – akár családi vagy más okokból – hozzá nőtt neve szlovák, román, szerb vagy ukrán változata, nos, az ne változtasson. Ám hiszem, hogy ez a magánkezdeményezés jó üzenet lehet a hazai kisebbségeknek és a szomszédos országok hatóságainak, akik az ottani magyarok ügyeivel foglalkoznak majd. Ha nem hinném, nem kezdtem volna bele.

Tudom, hogy vannak, akik félnek. Beszéltem olyanokkal, akik nem változtatnak, mert bár megtehetnék, és meg is tennék, tartanak attól, hogy hátrány éri őket a munkahelyükön, életükben. Ezt a hozzáállást mindenkinek tiszteletben kell tartania. Ugyanakkor szentül hiszem, hogy az anyanyelv és a név nem lehet alku és nem lehet vita tárgya.

Személyes példámból tudom, hogyan lettem Szilárdból Tvrtko. Ettől én nem lettem kisebb magyar, sőt. Akkor sokat harcoltam, s zsebpénzemből fizettem a költségeket. Most, dolgozó emberként, egyszerre öntudatos horvátként és magyar állampolgárként talán segíthetek én is. Egymillió forintot helyeztem el a minden környező országban komoly háttérrel rendelkező Baptista Szeretetszolgálat számláján. Az összeget a szervezet megduplázza. KÖSZÖNÖM ISMÉTELT TÁMOGATÁSUKAT! Olyanoknak akarunk segíteni, olyanokat is akarok ösztönözni az anyagi támogatással, akik szeretnék felvenni saját nevüket, de az illeték befizetése gondot okoz nekik.  

Aki anyagi vagy jogi segítséget kér, írjon az eljaneveden@baptistasegely.hu emailcímre.

A név az egyik legfontosabb identitásjegyünk. Nemzetiségtől, területi hovatartozástól, szülőhelytől függetlenül nem érhet hátrány senkit sem miatta, akárhogy is dönt az illető! A név tisztelete kijár mindenkinek! Ha valaki megteszi és nyilvánossá teszi lépését, örömmel olvasom. Ha valaki csöndben íratja át nevét, szintén büszkén húzhatja ki magát. A lépés a fontos, nem a publicitás.

Felvidéki, délvidéki, pártiumi, erdélyi, kárpátaljai magyar barátaim! Éljetek azon a néven, ahogy Édesanyátok szólít titeket. És legyetek magyar neveitekre nagyon büszkék! Rám számíthattok!”

Vujity Tvrtko