A Magyarországon egyedülálló kezdeményezés célja a nők társadalmi megbecsülésének és önbecsülésének növelése.  Első alkalommal 2011. november 25-én osztották ki a Richter Aranyanyu Díjat jelképező szobrocskát és a vele járó pénzjutalmat. Eddig évente hat díjat adtak át, 2015-től azonban a négy kategóriában összesen nyolc díjazottat becsülnek meg ilyen módon.  

Renáta nem tudja és talán nem is mindig akarja a munkát elválasztani az életétől. Mindent teljes személyiségével csinál. Ha  felügyelet kell,  bent alszik a védett házban, ha kell játékot, ruhát szerez, ha szükséges, a hivatalokkal harcol klienseiért. Jelölője még mindig veszélyben van, személyazonosságát titkolnunk kell, de mivel Renátának köszönheti az új életét, amit csak lehet vállal érte. Renáta viszont a mindennél is többet vállal klienseiért: őszintén szereti őket. De nem őrülten, hanem okosan. Ahogyan eddigi életükben még senki.

 – Két gyermekem van, a lányom 14, a kisfiam 5 éves. Egyedül nevelem őket. Édesanyám hatalmas segítség számomra és fantasztikus nagymamája a gyermekeimnek, édesapámmal is nagyon jó a kapcsolatom, a gyermekeimmel is nagyon szoros a kapcsolata – mondta el hírlevelünknek Renáta, aki 2004-ben végzett az ELTE Társadalomtudományi Főiskolai Karán mint szociális munkás, azóta a „szakmában” dolgozik. Jelenleg a Miskolci Egyetem kulturális antropológia szakára jár, az egri Eszterházy Károly Főiskolán tavaly végzett, mint családkonzulens. 

– Mit jelent számodra a tájegység, a vidék, mit jelentenek az emberek, akik között élsz és dolgozol?

– A vidék számomra a legélhetőbb hely annak ellenére, hogy Budapestre jártam főiskolára és gyönyörűnek, lehetőségekkel telinek tartom, mégis vidéki ember vagyok és szeretnék is az maradni. Itt tudom elképzelni az életemet, itt van a családom, itt élnek a barátaim. Szoros emberi és szakmai kapcsolataim vannak, melyek sok segítséget adnak a hétköznapjaimban és az emberkereskedelem áldozataival végzett munkám során.

– Mi sodort erre a rendkívül nehéz pályára? Mi tartja benned a lelket a sok nyomorúságot és kiszolgáltatottságot látva?

– Fiatal lányként jogász szerettem volna lenni, de egy képzés során találkoztam a szociális munkával és egy olyan mentálhigiénés szakemberrel, akinek a hatására erre a pályára mentem. Első munkahelyem egy menekülttábor védett szállásán volt, majd hosszú ideig dolgoztam szenvedély-és pszichiátriai betegséggel élő emberekkel. Mindkét helyen rengeteget tanultam emberileg és szakmailag egyaránt és főképp az emberektől tanultam, akik a kliensem voltak. Ezután a Nemzeti Munkaügyi Hivatal elődjénél dolgoztam tanácsadóként. Mindig szerencsém volt a feletteseimmel, itt is hihetetlen szakmai szabadságot és bizalmat kaptunk a kollégámmal és iskolákba, lakásotthonokba, kollégiumokba jártunk a pályaválasztás kapcsán előadásokat, foglalkozásokat tartani. Igyekeztünk mindig a leghátrányosabb térségekbe elvinni a programokat, így börtönbe is jártam csoportfoglalkozásokat tartani. Ez a munka felejthetetlen számomra, hihetetlen értékekkel találkoztam a fogvatartottakban. 2010-ben megszületett a kisfiam, így Gyed-en két évig otthon voltam vele. Ezután a Türr István Képző és Kutató Intézetben dolgoztam egy roma felzárkóztató programban, melynek keretén belül különböző képzési programokat dolgoztunk ki. Ott dolgoztam, amikor De Coll Ágnes, az Emberkereskedelem Elleni Program nemzetközi programvezetője felhívott, hogy a térségben dolgozó női szociális munkást keres egy védett házba, ahol emberkereskedelem női áldozatai és gyermekei laknak. Azt hiszem ebben az egymásra találásban a  Jó Istennek komoly szerepe volt, hiszen ekkor éppen egy kutatást végeztem a prostitúció kapcsán. Három hónapig a főállásom mellett dolgoztam itt, majd nyolc órában átjöttem a Szeretetszolgálathoz és azóta itt dolgozom, lassan három éve. A munkához szükséges erőt a klienseim adják, azok a megnyílások, azok a fejlődések melyeket láthatok, a visszajelzéseik, az életük megváltozása. Emellett a felettesem, De Coll Ági hihetetlen támogatása és elismerése a munkám kapcsán és a kollégáim, Tóthné Vladár Ildi, Forgács Ancsa, Herczeg Robi, Kovács Gábor szakmai együttgondolkodása, ami a hétköznapi munkámban elengedhetetlenül fontos. 

– Miként látod, hogyan áll az a háború, amit kollégáiddal az emberkereskedelem különböző formái ellen folytattok?

– Az emberkereskedelem egy rendkívül jövedelmező iparág. A Szeretetszolgálat munkája az áldozatok menekítésétől egészen az utógondozásig terjed. Ebben nagyon sok kolléga vesz részt és az emberkereskedők folyamatosan gondoskodnak arról, hogy legyen munkánk és, hogy a Szeretetszolgálat által  fenntartott védett házak szinte mindig telt házzal működjenek. A megelőzés terén is dolgozunk, így gyermekotthonokban végzünk prevenciós munkát. Ezért igyekszünk minden fronton felvenni a harcot az emberkereskedelem ellen.

–  Mit jelent számodra a Szeretetszolgálat?

– A Baptista Szeretetszolgálat egy számomra rendkívül fontos értékeket képviselő szervezet.  Értékeket képvisel a humanitárius munkája során és számtalan oktatási és szociális területen folytatott tevékenységével, melyet itthon és külföldön egyaránt végez elhivatottan és hittel nap mint nap. A Szeretetszolgálat számomra olyan lehetőséget adott, melyben mind emberileg, mind szakmailag fejlődhetek. Olyan embereket ismerhettem meg és dolgozhatok velük  nap mint nap, akik hitelesek, szakmailag magas szinten felkészültek, azon a területen, ahol a munkájukat végzik. A Szeretetszolgálatnál végzett munkám során kinyílt a világ számomra, nemzetközi programokban vehetek részt, ahol rengeteget tanulhatok.  

– Milyen terveid, céljaid vannak magánéletedben és a szakmai utadon?

– Szeretném egészségben felnevelni a gyermekeimet, ez a legfontosabb a magánéletemben. Igyekszem megtenni mindent annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott, életvidám gyerekek legyenek és egészséges felnőttekké váljanak. Szakmai területen továbbra is az emberkereskedelem elleni programban szeretném a munkámat végezni. Munkámat a prevenció, a társadalmi szemléletformálás, érzékenyítés és az áldozatokkal végzett munka teszi ki és remélem ez a jövőben is így maradhat.